Marthi Anna : mar@d

 
összepuszált sorokban kívánnék
nefelejcset karodra, zöldnövényt,
olyan verset mint ami kimondva
befele visszaúszik: elenged. sikere
helyett szerelmet, de csókot is e
bíborlilán, betűket könyv lapján?
 
volt egyszer egy kerge nyúl,
bal füléből hold konyult,
lett belőle malacka, konnektor 
piros orra, babos piros ruhája,
kituggya mennyi van nála
hálásabb mint szemillája.
 
illáin nagy kővér vizek,
átúsznini, mert eszmélni rög?
így beszélget magában is,
világában halalak garmada
fénylabdákkal játszana.
Én tudom, fuss el vélünk ma

Legutóbb szerkesztette > Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak