Féltem magunkat.
Az éjszaka fegyelmezett.
Éjjeli lepkék,
mint apró rendbontók
hagyják, hogy a fény felé vonuljon
megannyi emlék,
mi ajkadat a mai napig
olyan bőszen beszélteti.
Ne hagyd,
elosonjon tőlünk
a védőangyalunk.
Mire megjössz
nem fordít hátat nekünk.
Te sem mutatod magad rejtve,
nem titkolózol tovább egyre;
ahogy a csendes éj
összeesküvést sző,
ha hajnalodik,
fárad már a sötétség.
Csak te csillogsz úgy az égen,
mint a pislákoló éjjeli lámpák
a homályos mindenségben.
Szentjánosbogarak őrzik padunkat,
amíg nem leszünk
ott,
újra,
együtt.
Amíg nem jössz,
féltem magunkat.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Horváth Nóra