Horváth Nóra : Amíg nem jössz…

Féltem magunkat.

 

Az éjszaka fegyelmezett.

Éjjeli lepkék,

mint apró rendbontók

hagyják, hogy a fény felé vonuljon

megannyi emlék,

mi ajkadat a mai napig

olyan bőszen beszélteti.

 

Ne hagyd,

elosonjon tőlünk

a védőangyalunk.

Mire megjössz

nem fordít hátat nekünk.

Te sem mutatod magad rejtve,

nem titkolózol tovább egyre;

ahogy a csendes éj

összeesküvést sző,

ha hajnalodik,

fárad már a sötétség.

 

Csak te csillogsz úgy az égen,

mint a pislákoló éjjeli lámpák

a homályos mindenségben.

Szentjánosbogarak őrzik padunkat,

amíg nem leszünk

ott,

 

újra,

 

együtt.

 

Amíg nem jössz,

féltem magunkat.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).