Beégett retinádba a nap.
A vörös-körös pislogások között,
feltűnik egy régi kalap,
vékony karok, rogyadozó láb.
Kopott ruhákat viselő délibáb,
suta, embernek öltözött alak.
Tántorgó homályos sziluett.
Valaki ismerős talán?
Mély barázdák nyúlnak homlokán,
alatta bágyadtan, hunyorgó tekintet.
Féloldalt áll, néha meginog,
Fáradt karjával, lehet neked intett,
talán karcosan nevetni is fog.
Próbálod megfejteni ki lehet, mielőtt
a napot felhő takarja el.
Emléked sincs róla, nem ismered fel.
Feje felett a nap -vagy glória- tündököl,
arca helyén megvakult a tükör.
