Sonkoly Éva : …a jövő pillanat

 

Messze mögöttem, életem nyara pihen,
lassan annak ősze is lopakodik, köd alatt
a jövő pillanat.

Hihetem-e még, amit gondoltam, vagy a nyár
perzselő tüze felégetett mindent…gondolkodom.

Találgatok, tartogat valami újat a borongós égbolt.
Nem látok tisztán, a késő nyári párán, tán’ nem is 
fontos…
A sors már elrendezte. Élet-fonalamat régóta fonják 
a Párkák. Kezük lassan mozog, úgy érzem  tudják
mit gondolok.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 576 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"