Nagygyörgy Erzsébet : A januári szél

Ó, ma éjjel oly sivár minden,

mily bágyadt tenélküled ma is

szívem, lám fagyott világomban,

tűhegyű hópelyhek hullanak,

 

elvakítja vén szemem a tél.

Csókod emlékét kifújta már

lelkemből a januári szél,

úgy érzem, nem nézel vissza rám.

 

Én azóta is dédelgetem

múlt szerelmünk szép virágait.

Jöjj, ha hallod most az énekem,

visszavárnak fönt a csillagok.

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet