Rosmann László : J? a rossz

Sortól sorig máról, holnaprólââ?¬Â¦

Az utca két oldalát lakják keserg? népek, balon vörös t?z ég, jobbon narancsszín? szépek. Gyere onnan, ne menj át — mondja fiának a renegát — ez a mienk itt, ez a térfél, emlékezz, ha átmentél, mindig féltél. ?k a rosszak — anya rontással riogatja remegve balga gyermekét — nem egyenes ott a vonal, látod, tért nyert a ferde kép. Emez parazsat hány, miközben félvak sötétség ordibál, csorba lemez szól a gramofonon, pedig oly rég eltelt már a bál. Amaz okot keres, miért hasított melléb?l a másik, de nem talál, ett?l forró, jeges égetésben olvadozva fázik. Középen a porban, fehér lován a Széls?ség trappol, nyála folyik rád, míg szava, tette, elmét gyilkol. Szétszóródik az eszme, már megint szerteszét, szegény tudatlan az oldalakon, lásd már, ez ördög, nem szentbeszéd.
    Ébredj szabadságnak ereje! J? a rossz, alkoss láncot, hogy hulljon porba a gonosz, sz?njenek végre gerinceden a táncok. Egyszer már testet öltött az ordas nézet, Európa nyögve nyikorgott, miközben galád épít?k rombolták a szépet. Várni nincs mód egyetlen percet, mert kés? lesz már, el?ásott jelkép borul ránk, nyomában kajmán-tekintet?vé válik a halál. Látod a fenevadat, amint készül, érzed dögszag leheletét? Theropoda* lánya körözött így, ha prédáját kiszemelte végül. Demokrácia csupasz csontjai most vérnarancsizzást játszanak, szabadságod fénye kihuny, amint köpenyt terít a rád törekv? árnyalak.
    Még tehetsz, tedd, meg kell tenned, zárd körbe a Gyalázatot, kényszerítsd er?ddel, hogy tanuljon, tanúsítson ember az ember felé alázatot!

* Theropoda: ragadozó ?smadár

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.