Itt meghallgatható:
http://www.zsefy.webege.com/holnap-1.html
*
Nem hitted, pedig mondtam,
hogy eljön az a holnap,
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet.
A szó nem jön velem,
fülemben a neved
még sokáig bennem reked.
De nem kell a pánik,
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet!
Már kérges a Nap is,
a sóhaj is taszít,
nem lelem szobámban magam.
A tükör csak bámul,
más világba tágul,
nem mutatja, hol a helyem?
Míg neked ez kincs volt,
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor.
Ne sajnáld kidobni!
Kezemet megfogni
utolszor még megengedem.
Az erd?n a fák is,
a kispad, a ház is
magukba’ elcsendesedtek.
Nincs hajnal se ének,
vissza sem térnek.
Ne fesd át a kék eget!
Már kabátom veszem,
a szöget elteszem,
ha ránézek, eszembe juss!
Nem hitted, pedig mondtam!
A szálkát kihúztam,
és szó nélkül továbbmegyek.
