Nap: 2012.05.13.

1. Vak emberként tapogatom ki, mit érzel. Tapintáscsúcsokon állok, remegéstől borzos titkaid keresem. Lohol a szív, nyelvem öltve rád, szétmarcangolom ezt a süket éjszakát, hogy halljalak! Rémes gyötrelem a test nélküled. Veled puha szentély, kert, csobogás. Padon holdpokróc és Isten. [… Tovább]

  Egymásra nézések vannak, tuti helyek, lapos cip?t vettél, hogy magasabb legyek, kerestük egymást, a másikban ki lakik, privát tragédiák és csavaros fagyik   után sört kértem, te szénsavmentes vizet, aztán megláttam az összes hiányjelet, hézagot, ami betölthet? szemeddel, sokatmondó [… Tovább]

Egy esély, hagyom, Mint mikor felkelsz egy fáradt hajnalon, élni szabadon, akarom.   Ünnep az ajkad, s én meghitt félelemmel várlak már minden elt?n? napon.   Fehérbe öltözött lelkem, hogy belém láss, ahogyan senki más.  

*   a forgács is kap lehullásnyi időt és ehhez illő szépérzéket gyönyörködni még a műben áltatva magát: igen, onnan hiányzik éppen…   Ha hinne benne, közben csodálhatná az Alkotó keze nyomát akár a porban, és ha az ablak nyitva [… Tovább]

Hold ballag a dombok hátán,a fák közt árny szökik,csillagraj kíséri útjánegészen hajnalig. Álmot bocsát szemedre már,ringat és betakar,dalt dúdol, s szívedbe édesdobbanást kavar. Reggelre kelve elszalad,oszlik a vaksötét,aranykorong lassan halad:csodát hint szerteszét!

    Űz a csodák csodája, kutyák vacsorája minden józan este, lehunyt lelkem holdkráteres síkjain harsány emóciók, mindenkék virágok bomlanak elmebeteg akarással.     Lefojtott gondolat, karmos csakazértis araszol ereid finomdombos rajza mentén, új festmény van születőben, nem bírom elviselni [… Tovább]