Nap: 2012.05.21.

                                                           Egy piciny rés elég, és kikezdhető.                                                        A puszta szivárgás is áttöréssel                                                        érhet fel, ha légmentesen zárónak                                                        tervezett rendszerbe került idegen                                                        elemekben felsejlik a mindaddig                                                        szisztematikusan blokkolt, reális                                                        lét esélye. Lehajol az álláért, [… Tovább]

  Rend készül, halál vár minden összevisszaságra, lassan eltűnik, mi aszimmetrikus, szétszórt, logikátlan. Isten lázasan pakol. Élére állított gondolatok közt ott kucorog egyetlen, szétesett enyém, nagy, könnytelen szemekkel, ahogy gyerekkorában néz feldagadt szájszéllel az ember, … rossz voltam… …apu haragudott… [… Tovább]

  Tizenkét sor   Ne fenyegess, hogy egyszer visszatérsz, ne kecsegtess azzal, hogy itt leszel, ne akard szomjam, hogy veled oltanám; Hát ki vagy te, akire rákérdezek; még magamra sem tudok mit mondani. Legább egyszer lettél volna – nem fájna [… Tovább]

kuszaság  lebeg benned bárhogyan szorítod  titkos kortyokban kicsobban habselyem lilaság  magasba emel mennyország küszöbén megtorpansz visszanézel kupolákban zeng a tiszta dallam burokban születtem másokban ragyogtam színarany szárnyaim leveszem fedetlen testem befedi majd a porköpeny   

        Térdeiben a tengervíz, hol sós volt, hol meg keserű, mint az élete, amit hordott. Leült sámlijára kicsitelőre-hátra dőlve, a megfáradt csendben, úgy danolászott. Hogy mit, sose értettem. Talán tengerekről, hajókról álmodott. Így indult nap mint nap egyre [… Tovább]

a vonat az felülr?lordító zsírkrétaa városunk alulrólkattogó bakelit a házunk kívülr?l megbomlott téglaaz életünk belülr?ltépte ki körmeid felülr?l de piciminden elenyész?túl hanyagul vágottmer? ver? erek alulról meg túl nagyémelygek az egészt?limához túl precízenösszekulcsolt kezek

A Nap felkel, este lenyugszik, talán lelked is megnyugszik egyszer, ha majd jó idő lesz, ha szelet kapsz a repüléshez.   Felkelsz, jársz, este lefekszel, egyedül vagy a félelemmel. Sötétnél is sötétebb itt. Most megölnél valakít.   Vagy megölelnél, hogy [… Tovább]

ez még nem requiem Kedves e mikro hangyasejt-invázió úgy oltja szomjam mint álmatlanságodra szórt hintaport észrevételem mennyire féltesz beleejteni a vízbe aludj keblemen élve ne félj ez is gyönyör anyatej ízű csönd az űr és meghalni sem kell csak teljék [… Tovább]