Nap: 2012.05.14.

                                                                                                         Csömörösen is testet öltök meg                                                      persze nyelvet, le sem sajnálva hősi                                                      pózt. Visszatekintve milyen röhejes                                                      a sok sallangos vitézi torna. Mint-                                                      ha kárpótolna keszkenős kezekből                                                      elnyert [… Tovább]

      Megpróbálok szavak tájképébe beilleszteni meg nem fogant ésszerűséget.   Felbukkan egy elmélet, meghasadt adatok, egy emberi szív félúton születés és halál közt.   A költő csupán műgyűjtő, ki megpróbálja összeszedni olykor a modern kor részleteit, hiszen irgalmatlanul [… Tovább]

bl-nek Emlékszem, olyan volt az érintése,akár egy puha paplan.Mohón vágytam minden rezdülését.Igazi varázsló volt…Elhessegette sötét felh?imet,melyek gondjaim köré gy?ltek.Szép, szelíd arcamosolyban fürösztötte a napot,s mintha szárnyakat növesztett volna…Megtanított repülni…

  Ebédre papírból ettem a sósat, s tudtam, estére írni fogok rólad, a hunyorítást, titkát a szemednek, csillogást, amikor meséled Pestet,   kávét a tet?n, azt a nagyon forrót, hogy két ujjammal átérem a csuklód, hogy igazából bánnám, ha örökre [… Tovább]

Simonyi Emő: Cunami (festmény)     Semmiféle műszer, s érzés nem jelezte; lappangott, orvul jött, lázongott a teste,   kitüremkedett belőle egy hullámszörnyeteg, sárkánygyíkfejével döfködte az eget, összelapította fölöttünk a házat, a tetőkből fuldokló papírhajók váltak, haragjában mindent darabokra tört, [… Tovább]

Hiába éhezem másra, nincs más, csak soknapos kenyér. A szemek fehérje sárga, a nyelvek vöröse fehér.   Nekem ne aludni ágyazz, szoríts másnapig magadhoz! Ha tagadnálak, te válassz, s h? leszek hozzád, magamhoz.

Hideg lett.Nyárias tavaszbóllábam elé hullott az es?,s nem tudom hová t?ntaz a tétova szell?,mely hangodat hordozta.Kerestem a hegyek mellett,de a Duna, fodraiba mostahullámzó arcod is.

    A tél fakó nyomdokában Avaron újra zöldell a fű, Fák közt a fényben nimfák tánca sejlik, Életet szépít most a derű.   Pán sípja szól, hangja vágyott, Lélekhez szóló szép üzenet, A tavasz megtisztít bő áldásával Minden rozsdamarta [… Tovább]

Kis tákolt létra, fokra is szegényes, mit disznóólnak támasztott az Édes, a tyúkok járták, szálanként beosztva, telt böggyel este, reggel botladozva, s mint világító csillagok az égben, úgy károgáltak szét a tetőtérben, s ha közben itt-ott helyszűke is támadt, pár [… Tovább]