Csillag Tamás : Ebédre papírból ettem a sósat

Nyomtatás

Ebédre papírból ettem a sósat,

s tudtam, estére írni fogok rólad,

a hunyorítást, titkát a szemednek,

csillogást, amikor meséled Pestet,

kávét a tet?n, azt a nagyon forrót,

hogy két ujjammal átérem a csuklód,

hogy igazából bánnám, ha örökre

elmennél messzi angolba, törökbe,

hogy valahogy más súlyú lett, ami bánt,

azt, hogy tetszik a tetovált tulipánt,

s olvasol bennem, ahogyan kell, lehet,

s nem beszéled túl a csendes részeket,

hogy tágulnak a cementes lugasok,

s azt, hogy t?led egyre szelídebb vagyok.