Nap: 2012.05.24.

emlékszem, konyha faláig ért  a hársfaág, pár percnyire tőle  lidérchomályban a mennyország, – mindent kimondunk – s ha mindent kimondanánk s átlátnánk a üveghegyen túlra, mi lenne a lélek játékával? piros nyár volt, pirkadatkor pacsirtadal lett csendem bölcsője, apám takarója [… Tovább]

  Amit nem szégyellsz, add nekem, ezüst karperec brossúrái önzetlenségem gödrébe vegyülnek. Morgó rosszindulatod azt lesi, mikor lesz egyenlő bánásmódban részed, *separadamende érzel magadtól.   Kebled nem olyan kemény, hogy mellkasodról hűséget görgessek. Tenyerem kitárva, mit adsz neki, bármi is [… Tovább]

-a pesti lányoknak- Leszáll az est: ruszki helikopter, leszáll a hull, a többi hulla rá, hólyagos a kannibal korpsz poszter, üt?dve fúl a b?r a vér alá.Futásnyi táv, férfiszag a sarkonfordulás a (még) szép lányok felé, bocsánat, hogy errefelé pardon, hogy [… Tovább]

    Ezer év egy csapása,               szárnyán a végtelen. Látó szemünk nem látja,         csupán az értelem. Örök rejtély merr?l jött,          merre libbent tova. Mi hozta, szebb reményünk?             Végítélet lova? A látókör homálya,                  s küzdés, mit ránk hagyott. Atomtól nincs visszaút!           [… Tovább]

Fércel?dözések (Sz.E.-nek) (Lenne id?m, verset írnék, jót a jobb után, skribálnék; nem tör?dnék a világgal, amúgy is csak nyersanyaggal szolgál, ha az ember írja amit kívül, meg legbelül feltételezi, hogy meglát.)   Id? nem kell – amúgy sincs, vagyunk valamiben; [… Tovább]

Ajkamra nyárízt csókolsz,tenyered tarkóm támasza,karod kiköt? – átölelvetart – a mennyország maga!

Kedvem szottyan, lábam dobban, pörgőn dörgöm, egyre jobban, testem rándul, lendül, mozdul, balról pördül, jobbról fordul, ritmust járva vérbő táncra, surrog, szökken szoknyák ránca, párban nappal, párban éjjel, láb a lábbal, kéz a kézzel, kócolt hajjal, fővel égre, lángot gyújtva, [… Tovább]

  Az ég boltívei eresztenek, a szép n?k hajából es? csurog. Elmosódnak most mind a szentjelek, elmosódnak mind az abortuszok.   Egy messzi vihar vakuit nézem, villog, a végtelenbe exponál. Nehezet és végs?t repül bennem egy öngyilkos, apró cserebogár.  

válasz P.Gy.-nek költ? lennék, verset írnék nyersanyaggal dobálóznék id? nem kell, ‘volt’ a ‘lesz’ isgondolatom suhan úgyis látni minek, belül vagyonmi megtörtént, egész vagyon újragyúrom, nem is az már múzeumi tömött madárkifelé ha tekintgeteklátok csótányt, szeméthegyet;bízok Isten oltalmába’ s l?dözök [… Tovább]