emlékszem, konyha faláig ért
a hársfaág, pár percnyire tőle
lidérchomályban a mennyország,
– mindent kimondunk –
s ha mindent kimondanánk
s átlátnánk a üveghegyen túlra,
mi lenne a lélek játékával?
piros nyár volt, pirkadatkor
pacsirtadal lett csendem bölcsője,
apám takarója szalmakazal,
reggel felébred a miatyánk
is, sejtfonálon szívem ringatom
diófánk alatt nem mozdul a nyár
Legutóbbi módosítás: 2012.05.24. @ 19:20 :: Dvorák Etela