Szendrői Csaba : perspektíva

a vonat az felülr?l
ordító zsírkréta
a városunk alulról
kattogó bakelit

a házunk kívülr?l 
megbomlott tégla
az életünk belülr?l
tépte ki körmeid

felülr?l de pici
minden elenyész?
túl hanyagul vágott
mer? ver? erek

alulról meg túl nagy
émelygek az egészt?l
imához túl precízen
összekulcsolt kezek

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...