Marthi Anna : én is tudok írni?

Egyébként nagyot mondani

sem szeretnék már.

A vers-agyagozás míg a teste

emberivé alakul, addig kell

simogatni. Marad bepillantás

érzet-homályba. Akárha egy

mocsaras vidéken keresztül,

sáros lábszárral, mondjuk

hálóingben, forrást, fényt

várok, s azt megtalálva,

neked adnám. Tanulni valót.

A képzelet is akkor remeg

folyton, ha sok mag kikel.

Ha nem találnék fényt,

is érdemes neked adni?

Én is tudok írni? Lehet,

nekem elég csak annyi.

Legutóbbi módosítás: 2012.05.13. @ 06:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak