Hold ballag a dombok hátán,
a fák közt árny szökik,
csillagraj kíséri útján
egészen hajnalig.
Álmot bocsát szemedre már,
ringat és betakar,
dalt dúdol, s szívedbe édes
dobbanást kavar.
Reggelre kelve elszalad,
oszlik a vaksötét,
aranykorong lassan halad:
csodát hint szerteszét!
