dudás sándor : Sorsfonák

Saját festmény

 

Álmomban őszi erdő

összképe, mozgó festmény.

Színváltó ágak, sárgán lengő 

levelek,  haragosszürkén 

vágtató felhők, ha úgy

akarom. Folyamatos adásokra 

kapcsoltan, abszolút 

észlelésre ajzva hallgatjuk

a megmondó szél zúgását. 

Magamból vetítek szépséget, 

jót, s az álomerdő hol itt, 

hol ott villantja fel. A részek

kavarognak az egészben.

Háború ez az idővel, sorsfonák.

Feltörve már mindaz, ami voltunk.

Erős emlékfonál a csend,

sosem voltam szerethető.

Minden dolgaink átírják a tükörbe 

s egymásra nézések: jelzései 

a félre nem érthető készülődésnek.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.