Schifter Attila : Gyermekszerelem

 

 

 

 

Zöld  kis  körhinta  forgott  az  árnyas  parkban, 

az  iskola  után  gyakran  ültünk  benne  

’s  találgattuk  naiv  képekbe  ragadva,

felnőttként  a  létünk  vajon  milyen  lenne? 

Hogy  lehetne  tudni  sejtelmes  titkait, 

mely  a  nagykorúságba  minket  elvezet 

( ha  kérded,  mondják:  “majd  az  élet  megtanít” 

és  fanyalognak:  “hidd  el,  nem  nagy  élvezet” ). 

 

***

 

Kopott  körhinta  áll  a  gyérülő  parkban 

( a  játszótér  már  virtuálisra  váltott ) 

nem  küzdöttünk  ellene,  s nem  így  akartam, 

mégis  valamiért  elfogytak  az  álmok. 

 

Nem  kérdezünk  ( a  kíváncsiság  vénít )  sőt,

tudjuk,  a  másikunk  sokkal  nagyobb  titok. 

Szálló  copfoddal  becsapod  a  vén  időt, 

míg  én  tereket  játszva  visszahajlítok 

 ’s  az  élet  körhintájában  összebújva 

ülünk    a  ”cinkosok”,  megint   csak  te  meg  én. 

 

’S  az  ártatlanságunk  tojáshéja  újra   

ott  szárad    még  óvón   mindkettőnk  fenekén. 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.