Kühne Katalin : Szívünkben Istenünk

Nyomtatás

Szívünkben Istenünk

Megfagyott a szívem, átjárta a hideg. Sötét éjbe zuhant, nem látok kiutat, virrasztok. A dermedt, kiüresedett csend, embertelen világ vár. Valaki kiált. Felnézek, hallgatom ?t. Köré angyalok gy?lnek. Bízom benne, Urunk jövetelét hirdeti, hoz reményt lelkemnek, népemnek. Megváltónk, a Gyermek Jézus megszületett. Harmatot hozzanak fellegek, friss havat. Hazánk most fehérbe öltözzön, az égen üstökösnek fénye tündököljön, felé mutasson. Mindenki számára isteni szeretetet, reményt, hit erejét adja, virágozzon Haza, s minden emberfia. ? Istennek Fia, eljött közénk. Ima, zsoltárok, gyertyaláng dicsérjék Istenünk’, Megváltónkat köztünk. Édesítsen álmot, sötétséget oldjon, fehérséget hozzon. Hószín palástodban ártatlanok mellé állj, kicsi hazánknak adj most hitet, reményt, világunkban békét, becsületet. Végképp változtass meg minket. Sötétség, dermedtség helyett világosság, lelkekben melegség, emberben Istenség kapja méltó helyét. Fogjunk össze, együtt igazak, jók legyünk, Jézus legyen velünk, szívünkben Istenünk. A rezgés minden anyag lelke, szeretethullámok elegye. Agyagból gyúrt testünk szelleme mind energiával van tele. Hatalmasan zengesd dalodat, érzésekb?l fonj madártollakat, gondolatból teremts szavakat, szivárványból építs hidakat! Kristálypatak vize csobogjon, reményr?l, színes álomról mondikáljon. Hegytet?r?l nézz szét, tekints le, szurdokmélyb?l emeld ki, hívd magadhoz, ki reményvesztett, él?halott! Isteni fényedben füröszd meg, öleld magadhoz, védd az árvát, taszítsd a rosszat, földünkön adj teret a jónak!