Marthi Anna : Tantra

mottó: nem újjászült megsemmisülés

kisüléskor felébred
tenger-szemedben kis életem

 

 

az ember jobbik énje

felülkerekedik elindul

hosszú utat tesz meg

remeteségben tisztul

egyensúlyát keresve

saját csendje irgalma

a békével elengedett

szökött démonjait

magára többé nem

hagyhatja vágykezük

szent érzés tüze által

szerelmét istenekhez

emeli megtelve színnel

színtiszta harmóniával

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak