Marthi Anna : Kép Neked

2011.11.16. Marthi Anna Adoma 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Szerelmem, Te, aki kövéren szeretsz,

míg magamat csak soványan fogom,

nem engedem, hogy nekem szánt

pocakodból egy grammnyit is leadj,

igen, úgy szeretlek, ahogy ma vagy.

 

Hiszen látom: tükörben kibomló

csúf testemet, és látom arcod –

vonásaid, férfiasságod – lefegyverez.

Ha ma igazán széppé lehetnék érted, ó!

Megfognám kezed, innám a másodperceket;

tikkadásig betelnék közös terünkkel;

nem ennék, nem innék – csupán

szerelmeskednék – a szemeidben pórázra

kötött – kitörni látszó vulkáni er?kkel.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.16. @ 19:08 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak