Marthi Anna : Újéves

 

 

 

Táncoltam, az új évből

az óba, fordítva persze,

az óból az újba. Rendőr

volt, focista, latinultudó,

csemballón zenét szerző

okostojás ő. De egyik sem

füstölt, s lám kedve volt,

hiába futottam a tánc

elől, egyikük megtalált.

 

A sapka-sál alól alig látszottam ki,

mint egy mai hippilány, asszonyos,

a rocky sem kedvencem, de valaki

göcsört kezével megragadt, s míg

libbenésbe türkíz india vonult a föld

fölött, feledni véltem mit az alkohol

nem múlaszthatott – óévi bánatot.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.02. @ 11:53 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak