Pál Abigél : válasz

próba

Megíratlan kérdésemre most találtam választ,

eleget láttam a sok nyáron át, hogy tudjam, nem hordoz illúziót sok sok életen át elhurcolt

magányos hiábavalóságom sem nekem sem senki másnak.

Nincs miért maradnom önmagam körei által futott pályámon,

mert már eltűnök nyomtalan az örömtelenség hétköznapi kálváriájának keresztje alatt, belehasogatva

konok fejembe : mit keresek még mindig erre.

Keveseknek sincs könnyebb dolga, de dolgavégezetlenül nem hagyhatok el már senkit sehol.

A sok hibámon án sem vontam le tanulságul a bölcsességet, amivel újra örömben kezdhetném előlről.

Mostmár akkor tétovázás nélkül belehasítok a térbe és hallatom elfojtott karcos hangomat.

———————————————-

Szia Abigél, nem tudom, hogy a „próba” minek, vagy kinek szól…

Van benne minden. Líra, dallam lent-fent,kint-bent, de néha túl sok…a képek, és a szóismétlések…

A tördelés se az igazi, valahogy szétfolyik az írás….

Visszaküldöm „csiszolgatni”…

Legutóbb szerkesztette - Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...