Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.
Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.
Június
Ifjúkor
„De ez egy szép napon egyszerre csak kicsírázott, magva a jó ég tudja, honnét került oda, és a kis herceg aprólékos gonddal figyelte a zsenge hajtást, amelyik semmilyen más hajtáshoz sem hasonlított.”
Részlet: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. könyvből
A júniust úgy szoktam hívni, hogy a „semmilyen” hónap. A semmi, amiből a valami egyszer csak kirajzolódik. Néha esik az eső, máskor meleg van, olykor vihar is előfordulhat. Mégis, nem az áprilisi hév érződik, hanem egyfajta lagymatag összevisszaság, mintha az időjárás azt szeretné mondani: „vége a májusi álomnak, felébredtél, ez már a valóság.” A diákok megkapják tanulmányaik oklevelét, és elindulhatnak a munka világába. A görögkatolikus egyházban ekkortájt ünneplik Mindenszentek vasárnapját, emlékeztetve arra, hogy korábban már éltek olyanok, akiknek sikerült üdvözülni, és megéri kitartani Isten szeretetében; még a mindent felőrlő munka- és társkeresésben is, amelynek ki tudja, hol, és mikor lesz vége. Az embert szép jövővel kecsegtetik, majd egyik pillanatról a másikra visszadobják a pályázatát, vagy összetörik a szívét, és lelkébe a kiábrándultság fészkeli be magát. Majd egy szép napon megtalálja a helyes utat, és azt, akit hozzá rendelt az Ég. A „Szentivánéji álomban” felcsendülhet a nászinduló, és elkezdődhet a nyár. A nyári napforduló után — amely korábban Keresztelő Szent János születésének ünnepével, azaz június 24-el esett egybe, de az évszázadok során június 21-re tolódott — azonban minden nap egy „tyúklépéssel” sötétebb lesz. Testünk fejlődése is elérte a fordulópontot: lassan, észrevétlenül elkezdünk öregedni.
