Pál Abigél : Comspiro – lélegzem veled…

Magam leszek tükröd párás homálya, 
átélem a levegő simulását mélységes
rezdüléseiden át,

visszhangot ver tüdőmben

az ütemes lég.


Minden lelkek sóhaja voltál.

Ezért születtem veled, és általad…

végtelen csúcsokra emelsz újra, meg újra,
ahogy hullámzik tüdőd 
erekkel átszőtt labirintusa.

Néhanap mikor nincs tér körülöttem,
és elfogy a lélegzetvételnyi erőm 


rád gondolok, mélyen magamba vésve

azt az első, végtelen leheletet.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...