Maretics Erika : A m?vész

 

Sándor elgondolkozva lépkedett. M?vész volt, a szó szoros értelmében, és távol álltak t?le a mindennapos problémák, gondok. Nem tör?dött velük, a tudata mélyére rejtette ?ket. Most is, egy új képen törte a fejét, az agyában kavarogtak a színek, formák, ötletek. Vizuálisan jelentek meg, majdnem egy motor elé is lépett emiatt.

Randira sietett, találkozója volt egy kedves, szimpatikus n?vel, aki korban is illett hozzá. A megbeszélt helyen gömbölyded, ápolt n? fogadta. Már messzir?l mosolygott, szinte szaladt a férfi felé. Egy terepjáróból szállt ki, Sándor a márkát sem ismerte fel, csak arra gondolt, legalább tizenötmillió lehet az ára. Beszálltak a kocsiba, és a n? kérdés nélkül, gyakorlott mozdulatokkal elindult. Sándor kicsit félszegen ült a luxus megannyi kellékével körbevéve. Fura látvány volt ebben a közegben hosszú hajával, nagy szakállával, korához nem ill? fiatalos külsejével. Elmaradhatatlan farmering és nadrág, kényelmes b?rcip? volt mai viselete. A n? drága ruhában feszített, finom smink az arcán, és ami a lényeg, a sokpénz? ember magabiztossága sugárzott egész lényéb?l.

Félórás kocsikázás után, Gödöll?re értek. Sarolta megszólalt: Én itt lakom. Ide köt minden. A munkám, a gyerekek, az unokák, a volt férjem. Sándor érdekl?dve szemlélte a házat, amelyre Sarolta ápolt, manik?rözött ujja mutatott.

A ház hivalkodó, túldíszített hatalmas épület volt. Ablakai tátott szájként, ásítva fogadták a szemlél?d?t. Ápolt gyep vette körül, a kerítés fából készült. Sándor félénken megkérdezte:

— Ez a deszkakerítéses az?

Sarolta ingerülten kapta fel a fejét.

— Az nem deszka, hanem akácfából készült kerítés. Óriási különbség.

Sándor elnyomott egy ásítást, nem igazán érezte át a probléma súlyát. A kocsi lassan haladt az úton, közben Sarolta egymás után mutatta meg a lányai házát, és ki tudja még hány rokonét. Lényeges volt számára, hogy Sándor lássa, mennyi pénzt költ a családjára, hisz úgy érezte, ebb?l a férfi megérti, milyen jó ember is ?. A pénz központi helyet foglalt el a szívében, mindennek fokmér?je volt.

Sarolta érdekl?dve leste a férfit, kíváncsi volt, mit szól mindehhez, amit ? egyedül két kezével hozott létre. Látni vélte Sándor arcán az áhítatot, persze nem tudta, hogy a férfi agyában új színek jelentek meg, és elmélázva csak a bels? látványra figyel.

Kés?bb megpróbálkoztak a beszélgetéssel is, ami kicsit döcög?sen indult. Sarolta kifogásolta, hogy Sándor túl sokat dohányzik, és ellentmondást nem t?r? hangon közölte, ha majd hozzáköltözik, természetesen ezen változtatnia kell. És a foga is… Nem elég fehér. Javasolt is rögtön egy jó készítményt, amelyet véleménye szerint Sándornak feltétlenül ki kell majd próbálnia. A férfi rezignáltan bólogatott, nem akarva az asszonyt megbántani. Magában mulatott saját és az asszony nyomorúságán. Mert, ki a nyomorultabb?

Ezen sokat gondolkodott kés?bb is, de végül mindig elvonták a témától az újabbnál újabb színorgiák és fények, amelyek kéretlenül merültek fel a semmib?l.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.