Szabó-Kiss Beáta : Az emberi lét tizenkét hónapja – November

Szeretem figyelni a természetet és az emberek viselkedését, így észrevettem, hogy az emberi lét tökéletesen illeszkedik a hónapokhoz.

Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.


Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.

 

November

Öregkor

 

„Olyanok ők,

mint ki utazni készül

és már csomagol.”

Részlet: Weöres Sándor: Öregek c. versből

 

 

            November, a köd, eső, szürkeség hónapja. A nap szinte fel sem ébred, máris lenyugszik, a levegőben az elmúlás leheletét érezzük. Római katolikusoknál ekkor emlékeznek meg az üdvözült (Mindenszentek) és az üdvösséget még nem nyert (halottak napja) lelkekről, görögkatolikusoknál pedig elkezdődik a karácsony előtti böjt. Az embernek óhatatlanul is eszébe jut, hogy vajon homokórájában mikor pereg le az utolsó homokszem, főleg idősebb korban: még a legerősebbek is titkon félni kezdhetnek az elkerülhetetlentől. Nagy bátorságra vall, ha valaki negatív érzelmeit háttérbe szorítva, mosolyogva tud szembe nézni a halállal. Fel kell készülni tehát az utazásra, számot vetni életünk lényeges mozzanatairól; böjttel és imádsággal elhagyni minden felesleges sallangot, hogy majd az Úr színe előtt jó feleletet adjunk. 

Legutóbb szerkesztette - Szabó-Kiss Beáta
Szerző Szabó-Kiss Beáta 19 Írás
Eredeti szakmámat tekintve ének-zenetanár, karvezetőként dolgozom, azonban jelenleg két kisgyermeket nevelek otthon. Esténként, mikor mindenki alszik, elkezdek írni.