Horváth István : JÁTÉK SZÜLETÉSNAPOMRA

2011.12.20. Horváth István Adoma 22
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

SZOMORÚAN

 

Írom a sorokat,

magamtól magamnak,

annak ki mondhatná,

csak szavak maradtak.

 

IJEDTEN

 

Mi marad örökül

– ha ennyire futja –

jóban-rosszban játék,

beesik a kútba.

 

FÉLIG OPTIMISTÁN

 

Tetteknek már lőttek,

elkésett gondolat,

jó lenne békülni,

biztatom magamat.

 

A KIS KÍVÁNCSI

 

Fújtatva nagyokat,

megyek egyre beljebb,

kitől is kérdezzem,

lesz majd egyszer feljebb?

 

A TALÁNYOS

 

Tény ez is meg az is,

sokféle a szándék,

tükörben tűnődök,

mi is az ajándék?

 

NO VÉGRE

 

Végre jő a válasz

– karok átkarolnak –

annak ki mondhatná,

nem szavak maradtak.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.20. @ 09:34 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.