Horváth Nóra : Odaadó

{Saját kép, a Balatonnál.}

 

 

 

 

Azt mondtad,

a kezeim alatt

naggyá faragtalak,

s nekem köszönheted,

amivé tettelek,

de hidd el, lelkedet

bárki megszólaltatta volna,

ki a koszorú csengőjének

dallamot adott.

 

Magad igaza juttatott

el hozzám, a galád szavak

búcsúvá halkulnak;

felnőttél,

egykori palántám,

egyetlen elvetett magom.

Most én volnék az,

aki a világot is kiforgatja

magából, csakhogy

visszaadhassam,

amit tőled kaptam.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).