Október
Ha már kertjeinkbe nem csorgatja aranybarna- nyálát
az indiánok hava- taszít a felemás lanyhulás,
a természet legyen kegyetlenül következetes létezés-
akkor áll be végre a hideglelős fagyfehér hava az évnek,
mindnyájan megérkezünk
az lesz a végtelen lombnélküliség
metszőn jeges tája , szférák halálos érczengésű létén hasad
az idő ….
vár…
Abigél, egy kicsit szétszórtnak, befejezetlennek érzem ezt az írásod.
Egy kis rend, egy kis simogatás még ráfér(ne)…mert azért, vannak benne remek, egyedi képek…
kedves Hajni biztosan igaz amit írsz, sajnos már nincs erőm írni, a munka és a betegségeim minden erőmet elveszi, nagyon jó lett volna ha tudnék még olyat irniamit feltesztek, de megértem ha nem, nekem viszont már megszűnt a vénám és az erőm főleg, úgyhogy ez volt az utolsó próba, köszi szia szép napot
——————
Sajnálom, Abigél… de bízom benne, hogy minden rendbe jön… minden téren, főleg egészségileg!
… és/de a líra, az érzés nem múlik el, csak néha csendesebb…
Bízz magadban. Én bízok benned.
( hisz, mindig van egy utolsó előtti…soha nincs utolsó )
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2014.10.14. @ 09:42 :: Pál Abigél
