Böröczki Mihály - Mityka : VÁLASZTALANUL

Még most is ide látom az apámat,
ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben,
a lélegzete már magába fáradt,
és megszakadt a nagy menekülésben.

Az időt érzem, ahogy összeroskad,
a gerezdjei tartják még a testet,
a fény kitépve, s nem tudja a mondat,
hogy betűt írjak hozzá, vagy keresztet.

A fejem teng-leng óvón balra-jobbra,
a szó elhagyja megadón a számat,
a semmit szorongatom két marokra,
és ujjaim közt keresem apámat.

A hűst tapintom, hidegét is érzem,
s a csöndnek mintha Everestje nőne,
és keresi a tollamban a tinta,
hogy hová tűnt az én apám belőle?

A nyitott kérdés harminc éve izgat,
az élő képek nyíló zöldben járnak,
s egy fölfoghatatlan világban bíznak,
mint gyökerei a száradó fának.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.