Azon a napon békesség volt, igen így emlékszem… A felhők, mint kövér dunyhák kiszakadtak anyám és apám csizmája alatt ropogott a hó, a szán lassan siklott. Nem éreztem testem a szánon, könnyű boldog lelkecske lebegett rajta. Anyám és apám sem [… Tovább]
Nyirkos ágyban úszó álom, sebes faleveleket mosdató holdfény, macskakövek közt imbolygó erekben szűkölő fűcsomó hiányod. Ernyed, oszlik… És szentségtörés összemázolni nap mint nap bőrömből is szivárgó hiányod, megélni kéne, összegömbölyödni Isten tenyerében, ha adta hálásan fogadni, de megfestem, [… Tovább]
