Novella

Csendes apokalipszis

Egy hete tartott már a káosz városszerte. Hamarosan eljön az a nap, amikor mi már nem leszünk itt. Tehetetlenül álltam a konyhámban, és néztem, hogyan idegenek tolják ki a bútorokat. Mindegy, hiszen úgy sem lesz rá szükségem, de neki akkor [… Tovább]

Vers

Tölgyek alatt

ülök a padon sárga leveleket sodor lábam elé a szėl gesztenye koppan halkan a földre felocsúdok mély csendemből lágyan simogatja arcom a napsugár élvezem a törődését aranyszínű leveleit dicsérem az öreg tölgynek mi mindent láthatott ő hosszú életének keserves napjain [… Tovább]