Lantos Tímea : Nevető tükörben

 

Nyirkos ágyban úszó álom,

sebes faleveleket mosdató holdfény,

macskakövek közt imbolygó erekben

szűkölő fűcsomó

hiányod.

Ernyed, oszlik…

 

És szentségtörés összemázolni nap mint nap

bőrömből is szivárgó hiányod,

megélni kéne,

összegömbölyödni Isten tenyerében,

ha adta hálásan fogadni,

de megfestem,

s már kész a csodálkozóvá lett

szemöldökvonal,

bohóc grimasz nevető tükörben.

 

Szerző Lantos Tímea 76 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!