Lantos Tímea : Tündér legyek

Azon a napon békesség volt,

igen így emlékszem…

A felhők, mint kövér dunyhák

kiszakadtak

anyám és apám  csizmája alatt

ropogott a hó,

a szán lassan siklott.

Nem éreztem testem a szánon,

könnyű boldog lelkecske lebegett rajta.

Anyám és apám sem érezte,

mint két szilaj ló könnyű terhet húztak,

engedték tündér legyek,

ha már sovány, csúnya gyermek voltam.

Most visszagondolva anyám fáradt lehetett,

csak húsz percre feledte

asszonyi sorsát, s otthon hagyta terheit.

Finoman pelyheztek a szavak,

szívemben lángolt a büszkeség

húsz percre…

S lám elmúlt,

az idő nem kegyelmez,

az idő konok,

s még mindig nem elég

szenvedtet,

hogy vágyjam

testetlenül ülni a szánon,

valaki engedje

tündér legyek

húsz percig lepjen be

hófehér takaró

felmelegedjek…

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 76 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!