Győri Nagy Attila : Fénylő

2019.11.07. Győri Nagy Attila Vers Fénylő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Cs odát láttam az égen.

I stenek szemébe néztem?

L ángoló volt, tüzesen égő,

L átóhatáron túl is fénylő.

A ngyalok játéka tán

G alaxis túloldalán?

O lyan, mint a gyémánt,

K ristálytisztán, némán.

Legutóbbi módosítás: 2019.11.07. @ 09:41 :: Győri Nagy Attila
Szerző Győri Nagy Attila 53 Írás
Győri Nagy Attilának hívnak és bár szívesen bemutatkoznék, de a tükröm még nem felel. Táncoltam már a patással és voltak őszinte imáim. Miután szembeköptem a sötétség urát és remegve becsaptam a pokol kapuját, az utamat egyirányosítottam. Most növesztem a szárnyaimat, hiszen hosszú még az út. Ha gondolod, jöjj velem! Légy hűséges társam vagy csalfa kurvám, kábító heroinom vagy éltető mannám, csak tanítsuk egymást... az életre. önálló köteteim: -Angyalpalánta (versek-2017) -Csak szavak (novellák-2017) -Kisfickó és a mocsárciprus (mese-2019)