Montázs Egervári József új verseiből
A csodák édesek, mint a méz,
szavakba, rímekbe szedem a világot,
a szalonkeresztények közbeszerzik,
a húsról még léteznek ismereteik.
Valaki mindig meg akarja mondani,
„a pénz nem boldogít!”
Azt mondják, morgós,
általában nem jutok semmire,
de mindenki osztogatja.
Sejtelmes ívekbe, formákba,
akaratom végletes gyötrelmébe:
a bozonokra fogom fogam hiányát,
miközben spirituális létre – mely égbe létra –,
legjobb lenni hűnek, hősnek, nősnek.
Elefántcsonttornyokból
csak ideiglenes űr.
