Sonkoly Éva : elmondhatnám…

Régóta gondolkodom

– gazdag a szókincsünk –

sokféleképpen elmondhatnám,

vajon arról szólna… arról,

amit gondolok.

 

Szavak sorban, itt-ott  lényeg.

Összesimult kezek, máskor

magányos séta. Mégsem egyedül.

Valaki ott van – gondolatban.

 

Álmok… egyedül alszom, álmodom.

Okát sem tudom… lassan elmúlik az

egész világom, s tudatlan maradok.

Ki voltam, ki vagyok, – nélküled sokkal

kevesebb, mint veled… s még mindig

szavakat keresek.

*

Van mit biztosan tudok,

hasonlót többé nem vetek – papírra.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"