LASSÚDOLÓ

A figyelem már nem a fegyelem,
s nem öregedik a világ velem,
az összes régi, vásott alkalom,
már nem izgatja testi parlagom.
Meglassultam. Ma sem várok csodát:
Fölemberesedtek az unokák.

A természet még régi képet ölt,
a tavaszt szájon csókolja a zöld,
a nyár tüzes, és öreg ismerős
a gyümölcsízű, sárga léptű ősz,
s ha rövidül is, néha hófehér
álmot idéz a puha leplű tél.

Még karon fog az emlékezetem,
s bár nehezen ró betűt a kezem,
az egész világ egyszálú ideg,
szétröpíti a villám-híreket,
a képzelgéseimnek híja van,
s gyűrött papírra lógatom magam.

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 997 írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.

3 Komment

Hagyj üzenetet