Vad fújtatással sziszeg a tüdőmbe a lakótelep száraz levegője, a Nap melege hámba fogva tombol az átforrósodott betonfalakból, ellódulok – kis út, mi nem hoz bajt rám, s a levegő itt más, Nagy Tavunk partján, a fény csitított, szelídített fajta, s pár bárányfelhő békén eltakarja, a lélegzet beízesül nádba, a parti víznek nőne kezd a lába, és mintha minden csöppel táncot járnék, az egész világ ma született játék, s a mozdulat archimedesi körben, ott ringatózik hullám-víztükörben.
Mityka, mint köztudott, te költőnek születtél, csak versben tudsz beszélni, mint az ókorban Ovidius vallotta magáról. Csak azt sajnálom, hogy nem szoktál reagálni a hozzászólásokra. 🙁
131látogató,1mai
Valamit nem értek. Kaptam e-mailt, hogy Mityka válaszolt nekem, de itt nem találom. Valami technikai gubanc lehet. Nem baj.
Szép kép…
Mityka, mint köztudott, te költőnek születtél, csak versben tudsz beszélni, mint az ókorban Ovidius vallotta magáról.
Csak azt sajnálom, hogy nem szoktál reagálni a hozzászólásokra. 🙁
Soraid olvastán ott ringatóztam én is, Barátom…