Vad fújtatással sziszeg a tüdőmbe a lakótelep száraz levegője, a Nap melege hámba fogva tombol az átforrósodott betonfalakból, ellódulok – kis út, mi nem hoz bajt rám, s a levegő itt más, Nagy Tavunk partján, a fény csitított, szelídített fajta, s pár bárányfelhő békén eltakarja, a lélegzet beízesül nádba, a parti víznek nőne kezd a lába, és mintha minden csöppel táncot járnék, az egész világ ma született játék, s a mozdulat archimedesi körben, ott ringatózik hullám-víztükörben.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Böröczki Mihály - Mityka