Magdus Melinda : A bankett

Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli is kezdett ekkorra már kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe.

Hosszú és fáradságos volt az a négy év, amit a középiskolában eltöltött, meg kellett ünnepelni a végét. Úgy érezte ideje lesz kifújni a gőzt, ami az évek alatt bennrekedt. Osztálytársaival együtt már mindnyájan betöltötték a tizennyolcat, jogukban állt immár hivatalosan is felönteni a garatra. Életükben először megkóstolhatták a grogot is. Idősebb társaiktól hallottak már róla és nagyon kíváncsiak voltak az ízére. Most nem kellett a személyi igazolványukat megmutatni, mert az osztályfőnök a bankett kezdetén közölte a pincérekkel, hogy nyugodtan kiszolgálhatják a leérettségizett fiatalokat, hiszen már nem kiskorú közülük senki sem.

Éjjel egy óra is elmúlt már, amikor kezdett hazafelé szállingózni a társaság a híres vagy inkább hírhedt szórakozóhelyről. A helybelieknek könnyű dolga volt, hiszen gyalogszerrel is hazatámolyoghattak. A vidékieknek ellenben előre le kellett szervezniük, hogy kinél alszanak meg. Aki erre nem gondolt, az kitartott reggelig és az első busszal ment haza. Belli a mulatozás alatt elfelejtette, hogy helybeli barátnője felajánlotta, hogy nála aludhat. Az alkohol mámoros hatása teljesen hatástalanította agytekervényeinek működését. Az étteremben nem csak a végzős osztály ünnepelt, fiatal srácok is múlatták ott az időt. Egy csapzott hajú szemet vetett Bellire, a csinos kis fruskára és csapni kezdte a szelet a lánynak. Teljesen megigézte a lányt, akinek ez idáig még nem volt része ilyen udvarlásban. A buli végén felajánlotta neki, hogy elviszi egy biztonságos helyre, és amíg a hajnali buszjárat el nem indul, addig vigyáz rá. A lány könnyen vele ment, még kérlelni sem kellett.

Csillagok nem voltak az égen azon az éjszakán, mély sötétségbe burkolódzott a táj. Bálint tudta, hogy az épület hátsó ablakát nem szokták bezárni, könnyű bemászni rajta. A folyosón végigmentek, aztán mindjárt az aulában találták magukat. Kényelmes műbőr fotelek várták a megpihenni vágyókat az ifjúsági házban. A fiúnak ismerős volt a hely, hiszen szabadidejében sokat járt ide. A lányt úgy kalauzolta a házban mintha otthon lenne. Kisvártatva hanyatt vetették magukat a kényelmes ülő alkalmatosságon, ami fekvésre is kiválóan megfelelt. Bálint nem igazán volt a szavak embere, mindjárt a lényegre tapintott a szó szoros értelmében. Két kezébe fogta a bakfis lány melleit és kéjesen simogatni kezdte. Először csak ruhán keresztül, majd amikor észrevette, hogy a lánynak is tetszik a dolog, kigombolta a blúzát és közvetlenül cirógatta a lány hamvas bőrét. Csókolta ahol csak érte, a lány pedig nem hagyta viszonzás nélkül. Heves csókolózásba kezdtek, hosszú perceken át nem bírtak szétválni egymástól. Olyan erotikus érzés kerítette hatalmába mindkettőjüket, amilyent csak ilyen felfokozott izgalmi állapotban lehet érezni. A fiú végigsimított a lány hasán, majd egyre lejjebb csúsztatta a kezét. Belli hirtelen rácsapott Bálint egyre hevesebben matató ujjaira:

    Nem mehetsz tovább, mert menstruálok!
    Nem baj! – mondta a fiú – Érezni akarlak akkor is, boldoggá szeretnélek tenni!
    De ilyenkor nem lehet, tudod te is! – hárította el a lány, aki alig bírta csillapítani izgalmát, mert minden porcikájával vágyott már a testi érintkezésre.

Még soha nem érezte magát ilyen intim közelségben egyetlen férfihoz sem. Tizennégy évesen járt életében először egy fiúval, de csókolózáson kívül tovább nem jutottak. Azóta pedig nem volt senkije. A hormonok gőzerővel tomboltak a fiatalokban. Bálint párzó mozdulatokat végzett, miközben a lány kéjesen felnyögött, imitálni kezdték az igazi aktust. Az erotikától fülledt levegő megszorult az aulában. A mosdóban felfrissítették magukat, aztán újra kezdték egymás izgatását.

Az ablakon beszűrődött a hajnali napsugár. Percről percre világosabb lett, ideje volt rápillantani az órájukra. A nagy feladat még előttük állt, el kell hagyni a házat, úgy, hogy senki ne vegye észre őket. Befelé könnyebb volt bejutni a házba, mint kifelé menni. Most bakot kellett tartania a fiúnak, hogy a lány fel tudja húzni magát a másfél méter magasan álló ablakba. A sikeres művelet után a lány kiugrott az ablakon, majd szétnézett az utcán hogy jár-e arra valaki és miután senkit sem látott a karját nyújtva kisegítette a fiút az ablakon. Bálint elkísérte a lányt a buszmegállóba, ahol elbúcsúztak, de nem ígértek semmit egymásnak. Még a vezetéknevüket sem kérdezték meg egymástól.

A buszon a fáradtságtól lehunyta szemét Belli és hirtelen mély rémület fogta el. Mi lett volna ha? – vetődött fel benne a gondolat. Mi lett volna ha, nem lett volna meg a „havi baja”? Már nem lenne szűz? Mi lett volna, ha erőszakosabb lett volna a fiú? Mi lett volna, ha bántotta volna vagy elvette volna az életét? Mi lett volna, ha megtörtént volna a dolog és akár még teherbe is eshetett volna? Hogy lehetett ilyen meggondolatlan? Útközben fogadalmat tett magának, hogy soha többé nem iszik annyi alkoholt, hogy elveszítse józan ítélőképességét és ne tudjon felelősen gondolkodni magáról és másokról. Ez az éjszaka kettőjük titka maradt, soha senkinek nem beszéltek róla.

Legutóbb szerkesztette - Magdus Melinda
Szerző Magdus Melinda 26 Írás
Magdus Melindának hívnak. Nógrád megyében egy 600 lelkes kis faluban élek és dolgozom. Egy ismerős által találtam rá erre az online irodalmi folyóiratra. Amatőr költőnek vallom magam, kedvtelésből, magam és mások örömére írok és próbálgatom a szárnyaimat. 2019 októberében jelent meg első verseskötetem Zümmögéseim címmel.