Szilágyi Erzsébet : Anyasors

 

Úgy tartják az istenhívők gyakran:
vágyott gyermekem nem az enyém.
Az Úr küldött nekem egy kis lelket,
vigyázzam útját amíg élek én.

Vitázhatok e tétellel kitartón,
kicsiny babám gyöngéden fogom,
megmutatom, merre visz a jó út,
ahogy büszkén én azt gondolom.

Rohannak a napok, nő a gyermek,
kinyílik a világra szeme.
Elindul, és más célokat kerget,
könnyeimmel kísérhetem el.

Elhalok, elszáradok, mint vén fa,
gyarló lelkem újra Istené,
találkozunk tán az idő síkján,
test már nem, de lelkünk összeér.

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 215 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.