Úgy tartják az istenhívők gyakran:
vágyott gyermekem nem az enyém.
Az Úr küldött nekem egy kis lelket,
vigyázzam útját amíg élek én.
Vitázhatok e tétellel kitartón,
kicsiny babám gyöngéden fogom,
megmutatom, merre visz a jó út,
ahogy büszkén én azt gondolom.
Rohannak a napok, nő a gyermek,
kinyílik a világra szeme.
Elindul, és más célokat kerget,
könnyeimmel kísérhetem el.
Elhalok, elszáradok, mint vén fa,
gyarló lelkem újra Istené,
találkozunk tán az idő síkján,
test már nem, de lelkünk összeér.
