Lovász Évi : A tavaszi tisztás

Elviselni a tavasz báját
Bezárt tudaton át
Át felbontott vonatsíneken
s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem
egy percre akkor elfordul az ég
a fák árnyát ránk borítaná
szemedben a tenger elcsitulna
– de csak egy percre
s robbanó tudatom szárnya messze szállna
át fertőző nyomor vonalán
át fehér álruhák ostoros börtönén át
át halál gyertyák múlt-tüzén…
tán meg sem áll?

Jégből épült e Birodalom
felhőkből nyúló – felhőket szúró
porcelán kemény sima üvegköltemény
Zárt ajtók kulcsát sosem adtam át
sosem dobogott át ablakán
emberi szív forró mosolya
‘Igen’-nel döntsd le alkonyatát
többé a hajnalt ne fujtsa halottá
a napkelte éneke ne hasadjon prizmákká
olvadjon a jég
dőljön a kastély tomboló tengered közé
s szemedben a hajnal
ibolya-szirmot ontson ajkunkra.

 

2010-03-15

Legutóbb szerkesztette - Lovász Évi
Szerző Lovász Évi 41 Írás
Tizennégy éve csak írok és írok, s én már így maradok... "A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék." /Beethoven/