Lelassult a cinemaszkóp.
Alig ugranak a képek.
Régen futottam, szárnyaltam,
ma percenként jó, ha lépek.
Ha egy vakond a lábait
az én földem alá tette,
egy kapával hangsúlyoztam
feddésem, hogy „teringette!”
Ma már az is kihívás, hogy
átlépjem, mit túrt az állat.
Nincs vakond, ki fajtájának
ennél jobb kertet kívánhat.
Egyre több a vakond nálunk,
Övék már a kertem nagyja.
Így jár, aki nem tesz semmit,
és a kertet rájuk hagyja.
Remény azért van. Sok vakond,
előbb-utóbb egymást túrja.
Aztán, ha kitúrták egymást,
rendezhetem kertem újra.
