Elvágólag

Elmentél. Ezt látom, tudom
Gyűrű, kulcs az asztalon.
Ajándékok, amit adtam,
levelek, egy nagy halom.
Lista, miket küldjek át, ha
megírod a címedet.
A turmixgép, a pirító –
abból másik nincs neked.

Egy dobozba tettem mindent.
Meg is szűnt az otthonom.
Üres a ház. Hiányodat
megszokni már nem fogom.
Fénykép – egymás kezét fogva
megyünk le a patakra,
mosolyogva szóltam hozzád,
te rám néztél, kacagva –

ollót fogtam, vágtam, téptem.
Már gyűlöltem a képet.
Éreztem, hogy minden vágás
egy emléket kiéget.
Egyik félkép úgy riasztott,
mint egy rákos daganat.
A Te arcod megtartottam,
és kidobtam – magamat.

159látogató,1mai

Szerző Zalán György 169 írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova...A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek.Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :)Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu

8 Komment

    • Kedves Melinda!

      Könnyű nekem vidámra venni, mivel a legutolsó szakításaim is a hatvanas évek végére, a hetvenesek elejére eshettek. Azért a feltételes mód, mert már nem nagyon emlékszem rájuk.

      Akkoriban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy szakítás miatt magamat hibáztassam! Fényképek, ha vannak is, neveket már nem nagyon tudnék kötni hozzájuk.

      A mai eszemmel és a mostani helyzetemben viszont se elképzelni, se túlélni nem tudnék egy szakítást. Nem tudom, mikor váltunk egymás részeivé. Szóval, ez a vers csak egy fikció, hálistennek.

Hagyj üzenetet