A kötél

Lassan ballagott a lány Kerekdomb felé, ekkor már nem gondolt senkire és semmire. Úgy érezte, mintha éles kés hatolna a szívébe, úgy járta át egész testét a fájdalom és a félelem. Sokkhatás érte az elmúlt éjszaka, de most már kezdett tisztulni a tudata. Talán túlságosan is tiszta lett.

Hajnali fél négy volt, amikor kimerülten hazaért véres, széjjel tépett ruhájában. Anyja idegesen várta a konyhában, apja még aludt a belső szobában.

    Hol voltál te ringyó? – kérdezte haragosan az anyja.
    Anyu tegnap este te engedtél el lagzit nézni a Katával, ott voltunk – kezdte mondandóját a lány.
    És most kell hazajönni? Úgy nézel ki, mint egy ribanc – vetette oda a szót mogorván az asszony.
    De Anyu! Hát nem látod mit tettek velem? – sírta el magát a bakfis.
    Ugyan mit tettek volna, biztosan te is akartad!
    Nem, nem! Én nem akartam! Megerőszakoltak Anyu! – ordította torkaszakadtából Klári.
    Meg a fenét! Biztosan odaadtad magad nekik. Ismerlek én téged, mint a rossz pénzt! – kiáltotta a dühös asszony.
    Hát nem érted Anyu? Nem látod a ruhámat, leszaggatták rólam és tiszta vér is vagyok mindenhol! – szipogta és rámutatott véres szoknyájára.
    Ha rendes lány lennél, akkor már rég hazajöttél volna nem csak most hajnalok hajnalán.
    De Anyu, hát miért nem hiszel nekem! Csak a kerítésen keresztül akartunk nézelődni, amikor elkapott két fiú és elvitt a Kerekdomb másik oldalára és ott nekem estek. Miközben engem letepertek Kata még el tudott szaladni – pityeregte el magát a lány.
    Még hazudsz is, hát nem szégyelled magad! Én a te helyedben felkötném magam szégyenemben!
    De Anyu! Hidd el én nem akartam, hogy ez történjen! – zokogta Klári.
    Tudod ki hisz neked ezek után, a fészerben találsz kötelet, kösd fel vele magad! Ennyit érsz te szégyentelen! Rád se bírok nézni!

Itt lett vége a diskurzusnak. Ezzel örökre bezárult egy ajtó. Klári kóvályogva indult el, lábai alig vánszorogtak. Súlyos terhet cipelt. Hófehér lelkét mázsás kő nyomta. Még csak tizenhat éves volt és ártatlan. Hát, ha még az anyja sem hisz neki, akkor idegenek előtt, hogyan tudja majd tisztázni magát. Mi lesz holnap az iskolában, mit szólnak majd a barátnői és az osztálytársai? És az apja? Ő elhiszi-e majd, hogy védtelen áldozattá vált. Nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre. Most mit csináljon? Mi lenne neki a legjobb?

    De mi van a kezemben? – kérdezte magától.
    Jaj, a kötél, amit a fészerben találtam. Talán azt kellene tennem, amit Anyám mondott. – fordult meg a fejében. – Ezzel a szégyennel úgy sem élhetek tovább.

Ilyen gondolatok jártak a fejében, miközben lassan kapaszkodott felfelé a dombtetőre, ahol sokat járt kisgyermek korában apjával és testvéreivel. Jól ismerte ezt a helyet. Elhagyatott gyümölcsös is volt arrafelé, cefrének való szilváért jártak oda a falubéliek. Kinézett egy vastag törzsű erős fát, amit alkalmasnak talált célja megvalósításához. Nem gondolkozott már tovább, csak cselekedett. Ügyes lány révén a hurkot nem volt nehéz megkötnie. Délelőtt tíz óra körül járhatott az idő, amikor tüdeje megszűnt lélegezni.

Forró nyári nap volt, még az énekes madarak is hűvös kis fészkükbe rejtőzködtek a hőség elől. Klári anyja csak késő délután kezdte el keresni lányát.  Két kisebb gyermekét elküldte nővérük barátnőihez, hogy nézzék meg nincs-e ott a testvérük. Amikor már kezdett kétségbe esni akkor már szólt a férjének is, hogy lányuk reggel elment és azóta nem jött haza, biztos elkóborolt valahová, menjen és keresse ő is. Már elütötték az esti harangszót is, amikor a felakasztott lányt egy arra járó szilvát szedő bácsika megtalálta. Azonnal felismerte a lányt sötétbarna göndör hajáról. Csak neki voltak ilyen szépen csillogó gesztenyebarna göndör fürtjei a faluban. Szerették a kamasz lányt a falubeliek, mert mindenkire mosolygott és nagyon tisztelettudó volt. Futott lefelé a dombról az öreg, ahogy csak a lába bírta, meg sem állt a szülők házáig.

    Böske, Böske! Jöjjön gyorsan, megtaláltam a lányát a szilvásban! – üvöltötte hangosan.
    Hol van? Hol van, mondja meg rögtön! – kérlelte kétségbeesve az asszony.

Az öregember megmondta a pontos helyet, ahol a lány halott teste lógott, mire az asszony hangosan jajveszékelni kezdett.

    Mit tettél Klári? Hát én nem komolyan mondtam azt a kötelet! Miért tetted ezt, miért? – kiáltozta zokogva a némber.

Klári apja csak állt és dermedten ás maga elé nézett. Legidősebb és legkedvesebb gyermekét veszítette el. Megvető pillantást vetett asszonyára és lehorgasztott fejjel indult a Kerekdomb felé.

 

 

142látogató,1mai

Szerző Magdus Melinda 7 írás
Magdus Melindának hívnak. Nógrád megyében egy 600 lelkes kis faluban élek és dolgozom. Egy ismerős által találtam rá erre az online irodalmi folyóiratra. Amatőr költőnek vallom magam, kedvtelésből, magam és mások örömére írok és próbálgatom a szárnyaimat.

11 Komment

  1. Kedves Melinda!
    Nem szeretek ismételni másokat de Gyurinak teljesen igaza van. Engedjed még szabadabbá a gondolataidat. Én már az elején sejtettem, hogy valami megtörtént eset. Viszont valahol kicsit hibáztál. Mégpedig ott, hogy az anya személyisége abszólut nem lett felvázolva. Tehát az olvasó számára teljesen érthetetlen, hogy igy reagált. Mert egy szülő pláne ha látható nyomai vannak az erőszaknak reagál. Még akkor is ha él benne a gyanú, hogy megrendezett a dolog. Mert manapság sajnos elég gyakori amikor a 16 éves csemete azzal állít be a rendőrségre hogy megerőszakolták. Hogy ez bosszú e avagy csupán csak a pénzszerzés egyik formálya az soha sem világos. Minden esetre egy szülő soha sem reagál igy ha gyereke panaszkodik. Az apa meg teljesen valószinütlen. Mert ha neki ez a gyermeke e kedvence akkor nem hagyja szó nélkük a feleségét és elviszi a gyereket az orvoshoy sőt rendőrségre is feljelentést tenni. Még faluhelyen is ritka az ilyen viselkedés hogy az öngyilkosságba kergetik a saját gyereküket. Ennek ellenére jó a történeted.

    • Megfogadom a tanácsod, ezek után szabadabbra engedem a gondolataimat. Ebből az anyából hiányzott a megértés és az anyai szeretet cseppnyi szikrája is. Az apa pedig egyszerű parasztember lévén azt gondolta, hogy a gyermek nevelés kizárólag az anya feladata. Ez a tragédiát az emberi butaság okozta. És bármennyire is hihetetlen, de így történt anno negyven évvel ezelőtt.

  2. Melinda! A fizikai erőszak, és az anya részéről tapasztalható verbális erőszak a történetedben szinte azonos fajsúllyal van jelen. Az olvasóban az utóbbi ülepszik le. Így a fizikai erőszak ténye akaratlanul is a háttérbe szorul, ami nem tesz jót a történetnek. Nem tesz jót az olvasónak. A történet felvezetésének és befejezésének katarzisából kihagytál bennünket. A történet jó. Éljél bátrabban az írói szabadsággal. Engedd szabadjára a gondolataidat. Kerekebb, élvezhetőbb lesz az eredmény. Az olvasóknak írunk… 🙂 Barátsággal: N.Gy.

    • György! A történettel valójában a szülők felelősségére próbáltam volna felhívni az olvasó figyelmét. Emiatt azonban tényleg elmaradt a katarzis élménye. Úgy látszik tényleg meg kell tanulnom szabadjára engedni a gondolataimat. Nehéz lesz, de megpróbálom. Már csak az olvasók miatt is 🙂 Barátsággal: MM

  3. Szerintem mellbevágó, megdöbbentő írás (főleg, most, a történés idejének tudtával). De talán ma sem kéne hétköznapinak lennie, hogy egy tini végez magával. Lehet, ez a kor nem a tisztességeseké. És talán egy anyának jobban meg kellene gondolni kimondott szavait. Régen és most is. Mert kihez fordulhatna bizalommal a gyerek, mint a szülőjéhez? Hiszen a “baj” így is, úgy is megtörténhet…

  4. A történetem megtörtént eseményen alapszik. Bármennyire hiteltelen is számodra kedves Erzsébet a megerőszakolás előadása elmondásokból tudom, hogy így történhetett. Zárójeles mondataidra reagálva jelzem, hogy 40 évvel ezelőtt, amikor történt az eset, még nem volt természetes dolog, hogy “kapcsolatban” élnek a 16 éves lányok.

    Köszönöm, hogy figyelmeztettél a helyesírásra, így legalább ma is tanultam valamit. Azt is köszönöm, hogy találtál néhány megkapó és szép mondatot is a novellámban.

  5. Nem ütött különösebben mellbe az írás. A megerőszakolás előadása a 16 éves lány részéról szerintem hiteltelen. Az, hogy felkötötte magát, nem döbbenti meg az olvasót.
    (Ma a 16 éves lányok egy része, már dicsekszik vele, hogy “kapcsolatban” él. Van ilyen ismerősöm is. )

    Megszólítás után vesszőt teszünk!!! Ezt sokadszor írom az oldalra.
    Van a kis novellában néhány szép, megkapó mondat is. (gyümölcsös, fák, énekes madarak)

Hagyj üzenetet