Horváth János : Meditáció

Péntek délután a forradalmiság is alszik. Nincsenek betonkerítések, szögesdrót csíkok, pengékkel szőve, hogy elvigyék az álmot. A péntek jó nap a meditációra. Már mögötted van minden, ami ellehetetlenít, hazugságba kerget, nem tisztelve semmi tekintélyt. A péntek már jó. “De csütörtök, a babonák napja, amikor a legnehezebb.” Felfordult világban élek. Minden más helyen van, mint a megszokott, és én nem találom a helyem. Te elmentél, mert menned kellet, te pedig még nem érkeztél meg. Ebben a felemás állapotban még a lélegzetvétel is fáj. Az izmaim feszülésére koncentrálok. Görcsök végig a testemen, megfeszült idegrendszerem játszik velem. Oda kell menni, és meg kell mondani, hogy kezd valami értelem nyiladozni bennem, felvilágosult agyammal igyekszem felfogni, megérteni a jelet, amit küldesz felém. Reménytelen. Nem merem érteni, amit értek. Péntek van, és ebben a délutáni bódulatban megrekken az idő. Régóta vágyom rád, de messze vagy nekem. A folyó, amely elválaszt minket, sebes sodrásával ledönt a lábamról. Mennék feléd, de nincsenek hidak, még csak gázlók se tudnak segíteni. Félek, rajtam már a közelséged sem segítene. Érzem az illatod. Napraforgóba csavart szemed, átható, égető tekinteted. Vállamon kezed, megpaskolod, és egy jóízűt nevetsz rajtam. Mert péntek van, amikor a vágyak útra kelnek, mezítláb taposva az éles köveket. Estére elfáradok. Visszatérek búvóhelyemre, a csillagok alá.

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 161 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.