Anna gyakran böngészett a neten új receptekre vadászva, szeretett különleges ízeket kipróbálni, és szerencsére szerelme, Zoltán is partnere volt ebben. Talált is egy izgalmasat, amit eddig még sose próbált, így fogta bevásárlókosarát és kiment a piacra. Hamar elkészült a fogással, türelmetlenül várta haza párját, mert kíváncsi volt, milyen arcot vág hozzá. Na de náluk semmi se történik csak úgy egyszerűen, minden apróságot megfűszereznek egy-két poénnal. Ettől voltak igazán összeillőek, mindkettőjüknek remek humora volt. A laptopja böngészőjébe beírta a kínai különlegességek szót, majd miután megtalálta amit keresett, úgy hagyta. Zoltán első dolga volt a cipője levétele után az e-mailjeinek átnézése. Ez most is így történt, pontosan, ahogy Anna eltervezte.
– Mit főztél ma, drágám? – szólt ki a konyhába.
– Hortobágyi palacsintát. De már jöhetsz is, megterítettem.
Pár perc múlva az asztalnál ültek és roséborral koccintottak. Szerettek együtt étkezni, legyen az ebéd vagy vacsora, és igyekeztek is úgy alakítani munkájukat, hogy erre minél többször kerüljön sor.
– Azt gondoltam, kitalálsz megint valami újdonságot – mosolygott szerelmére.
– Ez pontosan így is történt. Nem szokványos hortobágyit csináltam. Kíváncsi vagyok, felismered-e, milyen húsból készült? Szerintem jó lett, nekem ízlik.
Zoltán nekilátott az ebédnek, kóstolgatta alaposan, de minden tippje mellé lőtt.
– Szerintem ez valamilyen belsőségből lehet, más a textúrája, nem olyan omlós, puha. Mindenesetre finom. Áruld már el, mi ez.
Anna elmosolyodott, eljött az ő ideje, és ezt ki is fogja élvezni maradéktalanul.
– Hát jó, elárulom, ha nincsen több ötleted. Ma reggel böngésztem a neten különlegességek után kutatva, és a távol-keleti konyhában találtam ezt az alapanyagot. Fura, sose gondoltam volna, hogy a kutyahús is ugyanolyan hús, mint a többi, és mennyi étel készíthető belőle – sikerült teljesen komolyan elmondania, amit már előre kitervelt.
Zoltánnak beugrott a laptopon látott oldal, majd pár másodperc alatt kiment a vér a fejéből és elsápadva nézett rá. Nem tudta, mit gondoljon, csak reménykedett, hogy egy rossz vicc áldozata lett. Nézte szerelmét, aki nyugodtan falatozott tovább és ettől még riadtabbá vált.
– Hol van Bodri? – szinte öntudatlanul jött elő belőle a kérdés. Legtöbbször már a lábaira ugrált fel kis kedvence, mihelyt belépett a kapun. Előfordult, hogy nem látta meg azonnal, ha mélyen aludt, vagy épp csavargott a szomszéd kutyáival, így nem is tűnt fel eddig a hiánya.
– Drágám, tudom mennyire szereted Bodrit, ezért is gondoltam, ha már kipróbáljuk a kutyahúst, akkor legalább ő legyen az. Azt írták a neten, hogy a kínaiaknál ez gyakran előfordul. Bár, hozzáteszem, be van tiltva. De hát mi imádjuk a tiltott dolgokat, nem igaz? – remekül színészkedett. – De miért vagy olyan sápadt és miért vágsz ilyen rémült képet? Rossz ötlet volt? Jaj, ne haragudj, drágám! Csak gondoltam, ez igazán különleges lesz. Kapsz másik kutyát helyette.
A férfi szemei megteltek könnyel, szeretett volna ordítani, de nem volt hozzá ereje. Halkan szólt feleségéhez:
– Mondd, kérlek, hogy ez csak vicc volt. Szépen kérlek, mondd!
Anna ránézett és bár annyira élvezte a siker ízét, mégis látva férje elkeseredettségét, megsajnálta.
– Na jó, 1-0 ide. Bodrit elvitte Szilvi sétálni, amit eszel, az pedig kakastökéből van. Megcsináltam pörköltnek, majd összeturmixoltam – odahajolt hozzá, nyomott egy csókot a homlokára, de bármennyire is sajnálta urát, hatalmas kacaj tört fel belőle.
