Tenyeredbe simítok. Mintákat rajzolok körénk, hulló levél életünk erezetére, egy-egy leheletnyi színt festek, napsárgától – rozsdabarnáig, hajszállanként, a lábad ujjáig pehelykönnyű álmokból vágyat szövök, és a hajnalok lágy szusszanatában ránk ölelem. Látod? Semmi nincs hiába! Értelmet nyer az összes létező [… Tovább]
Nyögve roskadnak a fák riadtan dörömböl az éj, álmosan a sötétség lóg, az elfolyó ágak leghegyén, valahol még alszik a fény mögötte lassan ébred a Nap, valahol az ég peremén a hajnal csendben meghasad. Valahol, már dalolni kezd egy elárvult [… Tovább]
A mulandóság kosarában sodorgatod a napokat. Álmokat fűzöl rájuk. Aranyszínűt. A magasságból az ég kékjét, a csillogást az élet fényéből, hófehéret, és a föld méhéből lopott mélybarna biztonságot. Méregszínt. Zöldet. A füvek esszenciáját, a gyógyító létükből fakadó mágiát, az [… Tovább]
Mindig vártalak gyermekként Anyám és ma, hogy átnéztem az égbolt ablakán ott láttalak Isten kertjében, álmodtam talán, vagy nem, nem is tudom, talán ez is olyan éber pillanatom, mikor nemléted léte, csak illanás. Ott ültél teljes fényeddel rám ragyogtál, kezed [… Tovább]
Ma haragosan suttognak a fák, és zörgő levelek táncolnak az éjben. Talán, Te is köztük vagy valahol, és talán, már fázhatsz is a szélben. Ma haragosan suttognak a fák, a múló idő gyümölcsként lóg az ágon. Arcod egy képről mosolyog [… Tovább]
Éjt lehel az ég nevetve, eső pereg a bádog ereszre, fészkében gubbaszt egy riadt madár, csend van, az utcán senki sem jár. Hold fényében fürdik az álom, a múló percet már nem találom, éjfüggöny mögé rekedt a vágy is, gyöngyből [… Tovább]
Délibáb táncol, az ég fényében, feltükröződve a semmiből, illékony a tánca, az ég kékjében, pillanatkép, Isten kertjéből. Délibáb tánca, fenn a kék égen, csak egy illanás a messziben mint a lélegzet, melyben kereslek, kutatlak a semmiben. És látlak, ahogy [… Tovább]
Az ablakon még beköszön a nyár utolsó sugara lomhán kúszik végig az asztalon, körbeölel lassan míg halkan tovafutva, csókot lehel a bőrömre és én szemem lehunyva is látom a napszűrte felhők között az arcodat. Felvillansz az árnyékok körvonalában, a [… Tovább]
Álmomban láttalak az éjjel ködfátyolban tántorgott a múlt, ott voltál és hogy te voltál, csak érzem, arcodból árnyat font a múlt. Kérdések sorjáztak a szélben, néma, el nem mondott imák, pont nélküli mondatok a légben, súlytalanul, mind tovaszáll. Álmomban láttalak [… Tovább]
Talán csak híd vagyok múlt és jövő között, pillér a jelenben, vállamra roskadva pihen az ég, apró hulló csillagok fölött csak egy fénylő kereszt a lét. Talán éppen az, melyre Krisztus is felfeszült. Értem is. És az élet minden [… Tovább]
