Halász Enikő : Kóbor álom

A hold leveti éj köpenyét,

lebbenve leolt minden csillagot.

Fényarcát az óceánba mossa,

aludni tér,

néhány fénycsepp még felragyog

és önálló életre kél a hajnal,

csigátlan házat sodor a víz,

pergő homokban kagylóhéj táncol,

lebbenő szirén a távolba hív.

Vérmező borul a hullámzó vízre,

kételyek közt ébred a Nap,

égbe száll rebbenő szárnyán a sirály,

holnap majd újra láthatlak.

Te ott vagy, a messzi távoli éjben,

hol most nélkülem jön fel a fény

és itt van bennem mégis a lényed,

időtlen-időktől, örökké.

Kóbor álom fut fel a parton

lábán pár homokszem pihen,

szél viszi hátán hozzád a vágyam,

ölelj magadhoz szelíden.

Legutóbbi módosítás: 2023.11.23. @ 10:54 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 107 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.